Közeledünk az év vége felé, ez azt is jelenti, hogy csúcsra járnak a céges bulik is. Ezek munkajogi megítélésével kapcsolatban gyakran merülnek fel kérdések.

A honlapomon keresztül egy látogató a következő kérdést tette fel:
„Tisztelt cím!
Azt szeretném kérdezni, hogy a férjem munkahelyén céges bulit tartanak műszakban. A céges buli 200 km-el távolabb van, mint a férjem munkahelye. Ő nem szeret utazni egyéb okok miatt. Aki nem megy el a buliba (vannak páran) ledolgoztatják velük a napot. Sőt tudnának 12.00 órára is menni mivel felszabadulnak a gépek, de mivel nem vállalták be az utazást, ezért 14.00-22.00-ig kell dolgozniuk.
Szerintem, ha valaki nem szeretne menni ilyen távolságra utazni, ő neki is ugyan úgy megjárna ez a nap. Sőt még a vacsora árát is megspórolja.
Kérdésem! Helyesen jár el a munkáltató?
Válaszukat előre is köszönöm!
Köszönettel: XY”

A kérdésben leírt helyzet egy kicsit hasonló, mint az ismert viccben.
A fiút az anyja elküldi a kocsmába, hogy hívja haza az apját.
– Apa, anya hívat haza, elég volt a szórakozásból!
Az apa odaszól a kocsmárosnak:
– Adj egy felest neki!
Az apa azt mondja a fiának:
– Na idd csak meg, fiam!
A fiú megissza és megrázkódik, mire az apja csak ennyit mond neki:
– Na fiam, szaladj haza és mondd meg anyádnak, hogy én sem szórakozni járok ide!
Mi nem céges buli?
A céges bulit elsőként határoljuk el azoktól az eseményektől, amikor a munkatársak például a munka befejeztével valóban saját elhatározásukból „ugranak el egy sörre” mert ebben az esetben ez a munkáltatótól függetlenül történik. Erre a munkajogi szabályok nem, legfeljebb az illemszabályok vonatkoznak.
Ha a munkáltató a szervező.
Más a helyzet, ha a munkáltató hirdeti ki, hogy adott időben „céges bulit tart” (pl. évértékeléssel egybekötve, évzáró rendezvényként, vagy valamilyen elismerés, díj elnyerése kapcsán stb.). Ebben az esetben – mint ahogy a kérdező is írja – az esemény munkaidőben, műszakban történik, de a „munkafeladat” sajátságos, a műszakban szokásossal ellentétben: részvétel a rendezvényen (beszédek meghallgatása, evés, ivás, az arra hajlamosoknak tánc stb.).
Mivel a munkát a munkáltató osztja be, maga dönti el, hogy milyen munkát végeztet el, ennek során persze be kell tartania több, a munka törvénykönyvéből eredő szabályt (például a beosztást legalább egy héttel előre közölni kell, az esetlegesen felmerülő túlórákat rendezni kell, bizonyos feltételek mellett a munkavállaló nem kötelezhető más településen történő munkavégzésre stb.). Vagyis a munkáltató egyoldalú intézkedéseket is tehet ezen szabályok betartása mellett, ami azt jelenti, hogy az intézkedése nem attól függ, hogy az tetszik-e ez a munkavállalónak vagy sem. Magyarul annak is mennie kell a buliba, aki alaptermészetét tekintve nem kifejezetten „bulizós”.
Az úgynevezett méltányos mérlegelés elvéből következik, hogy ha a munkavállalónak a munkáltató intézkedése aránytalan sérelmet jelent (szóval nem kissé sérelmes, hanem nagyon), akkor arra a munkáltatónak tekintettel kell lennie. Ilyen például, ha a munkavállaló gyászolja közeli hozzátartozóját és a vigasságban történő részvétel sértené ebben, orvosilag igazolt fóbiája van az utazástól, ami miatt még a munkahelyére is gyalog jár be (és még sorolhatnánk a példákat).
Mivel az érintett munkáltatónál nem kötelező a rendezvényre mindenkinek elmennie – álláspontom szerint helyesen –, az azt mutatja, hogy a munkáltató figyelhetett erre a fontos kérdésre.
Ez viszont koránt sem jelenti automatikusan azt, hogy aki nem vesz részt a „céges bulin” annak ez egyben szabadidőt jelentene és/vagy például meg kéne kapnia az elvben rá eső rész költségét és azzal otthon is „bulizhatna”.
A céges rendezvény – legyen az képzés, évértékelő rendezvény, közös raftingolás stb. – fő célja nem a bulizás maga, hanem a munkavállalók közötti emberi kapcsolatok kialakítása, erősítése, fenntartása, vagyis mindenképpen valamilyen olyan érték, amely érdekében a munkáltató hajlandó (munka)időt, és adott esetben sok költséget is áldozni. Ha valaki ebben az előbb említett okokból alappal mégsem vesz részt, attól a munkáltató joggal várhatja el, hogy akkor teljesítse a munkaviszonyából és a munkaköréből eredő feladatait. És természetesen attól, hogy 200 km-rel távolabb a kollégák éppen poharazgatnak, ezt a maradók a műszakban nem tehetik meg.
Nagyon fontos, hogy a munkáltató mindezekről előzetesen alapos és érthető tájékoztatást adjon, amely a jelek szerint nem történhetett meg maradéktalanul.

Összegezve:  A rendelkezésre bocsátott információk alapján a munkáltató intézkedése megalapozottnak tűnik, a „céges bulin” részt nem vevő munkavállaló esetében alappal várja el a munkavégzést, azt követelni a munkáltatótól, hogy a rendezvény idejére biztosítson (fizetettet) pihenőidőt, nem lenne megalapozott.

A céges bulik egyéb kockázatairól (például: megmondjuk-e a főnöknek néhány pohárka után azt a véleményünket, amelyet e nélkül nem mondanánk el, vagy „rámozduljunk-e” a kollégára, ha a helyzet úgy kínálja? stb.) egy következő írásban érdemes visszatérni.